Hogyan veszíthetem el a kövér karjaimat, Claire douglas ikrek by Lizabelle Mornay - Issuu

Mintha ott ülne az utcasarkon, az olasz étterem ablakánál, egy pohár borral a kezében, habzó borral, mondjuk, proseccóval.

hogyan veszíthetem el a kövér karjaimat

Fejét kacagva hátraveti, szőke bubifrizurája körülöleli arcát, smaragdzöld szemét összehúzza. Át akar kelni az úton; alsó ajkát beharapva figyel, miközben türelmesen várja, hogy a lámpa zöldre váltson.

Régi, barna táskáját a karján lengeti. Fekete szandálban, szűk farmerban szalad a busz után, fémkeretes szemüvegét kócos hajába tolja. Valahányszor csak ezt látom, rohanni kezdek felé; karomat ösztönösen fellendítem, hogy felkeltsem a figyelmét.

Mert abban a másodpercben, a másodperc töredék részében mindenről megfeledkezem, és egy hogyan veszíthetem el a kövér karjaimat azt hiszem, hogy még mindig él. Ám később a feltörő emlékek mindent elmosnak, és az érzelmi cunami magával sodor. Rádöbbenek, hogy ez nem ő, és már nem is lehet ő soha többé.

Lucy mindenhol ott van, de még sincs sehol.

hogyan veszíthetem el a kövér karjaimat

Egyszerűen ez a valóság. És tudom, hogy már soha hogyan veszíthetem el a kövér karjaimat nem fogom viszontlátni. Ma ott áll a Bath Spa állomáson, és szórólapokat osztogat a péntek délutáni forgatagban.

Egy kávézóban ülök, és a kapucsínómat szürcsölöm, de még az esőcseppes ablakon át is észreveszem őt. Annyira hasonlít Lucyra, hogy kétszer is odapillantok.

  • Vegtelenul GyonYoru - Hungarian — Author Jamie McGuire
  • Claire douglas ikrek by Lizabelle Mornay - Issuu
  • 20 kg súlycsökkenés 3 hét alatt
  • Szoknya és Nadrág MagazinVazze, waze - eltérítettek! - Szoknya és Nadrág Magazin
  • 4 az 1-ben karcsú test

Ugyanaz a törékeny alkat, amely eltűnik a skarlátvörös esőkabátban. A haja is világos, vállig érő, túl széles szája pedig a vidámság benyomását kelti, még akkor is, ha mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy vidám. A hirtelen jött tavaszi záporban pöttyös esernyőt tart a kezében, és még akkor sem fagy le az arcáról a mosoly, ha a rohanó, barátságtalan vásárlók rá se hederítenek, a mellette elhaladó csuklós busz pedig egy kisebb dagályhullámmal árasztja el meztelen lábszárát és csinos, leopárdmintás cipőjét.

Összeszorul a gyomrom, ahogy néhány öltönyös üzletember odaáll az ablak elé, és eltakarják előlem a látványt. Megkönnyebbülésemet szinte tapintani lehet, amikor bemennek a vasútállomásra, és észreveszem, hogy a Lucy-hasonmást nem sodorta el a tömeg.

Még mindig ott hogyan veszíthetem el a kövér karjaimat, ugyanazon a helyen, a céduláit kínálgatva a közönyös járókelőknek. Az esernyő fogóját a könyökhajlatában egyensúlyozza, miközben méretes bársonytáskájában turkál; vidám mosolya mögött rejtőző unalmából már látom, hogy nem sok kell ahhoz, hogy hazainduljon.

Csakhogy képtelen vagyok elengedni őt. Gyorsan felhörpintem a maradék kávét, meg is égetem a szám, majd kilépek az ajtón, az esőbe, bebújok a vízhatlan kabátomba, sietve felhúzom a cipzárt, a fejemre húzom a kapucnit, bár a hajam úgyis begöndörödik, és átkelek az úton. Közelebb lopakodva már látom, hogy csak kicsit hasonlít a testvéremre.

Ennek a nőnek a haja inkább vörösesbarna, mint szőke, a szeme olyan színű, mint a tiszta akácméz, kicsi, turcsi orrát pedig apró szeplők borítják. Egyébként idősebbnek is tűnik; a harmincas évei elején járhat, de ugyanolyan szép, mint Lucy.

hogyan veszíthetem el a kövér karjaimat

Nem jött zavarba, biztos megszokta már, hogy megbámulják. Még örült is neki, hogy legalább valaki vette a fáradságot és megállt. Elveszem tőle, és gyorsan átfutom. Kissé elpirul, ebből arra gyanakszom, hogy talán még új a szakmában, túl gyakorlatlan ahhoz, hogy művésznek nevezze magát, inkább végzős diák lehet.

hogyan veszíthetem el a kövér karjaimat

Azt mondja, otthon van egy stúdiója, ahol a Bear Fiat Művészek Napján nyílt napot rendeznek. Ha érdekel, gyere el, sok szeretettel várunk!

Közelebbről látom, hogy két különböző fülbevalót visel. Vajon szándékos-e, vagy csak szétszórtságában tett a fülébe két össze nem illő színes fülbevalót? Csodálva bámulom, mert Lucy is ugyanezt tenné. Sohasem érdekelte, ha a rúzsa elüt a ruhája színétől, vagy ha a táskája nem passzol a cipőjéhez. Ha valami megtetszett neki, azt felvette és kész.

Észreveszi, hogy a fülcimpáját nézegetem. Abi Cavendish. Szinte észrevétlen, de a nevem hallatán látom a felismerést a szemében, de nem valószínű, hogy a cikkeim alatt láthatta.

hogyan veszíthetem el a kövér karjaimat

Nem, ez biztos csak az én paranoiám. Egyébként már dolgozunk rajta a pszichológusommal, Janice-szel. Még ha Beatrice olvasott is rólunk a lapokban, vagy akkoriban látta Lucyt a tévében, akkor sem emlékezne rá, hiszen azóta már másfél év telt el.

Mindig jönnek történetek, újabb lányokkal. Én már csak tudom, naponta írtam hasonlókat. Most viszont a másik oldalra kerültem, és rólam írnak a hírekben. Beatrice mosolyog, én pedig igyekszem kiverni a nővérem a fejemből.

Kalla Tímea Szóval, szerénytelenül állítom: azt hittem, engem már sok meglepetés nem érhet, ha vezetésről van szó… Aztán anya lettem. Nos, egy dacos háromévessel a hátamban olyan élmény vezetni, mintha egy ködös estén kellene elnavigálnom egy Polskit, csapkodós apámmal az anyósülésen… szóval, halmozottan hátrányos a szituáció. Ezért éreztem szükségét, hogy rátaláljak egy megbízható navigációra, amely akkor is elvisz oda, ahová kell, amikor én nem vagyok magamnál az artikulálatlan gyereküvöltéstől. Sokan ajánlottak egy bizonyos alkalmazást, letöltöttem hát, hiszen mit veszíthetek? Ha lúd, legyen kövér, rögtön egy Fót-Buda útvonalon teszteltem Sárimarit, az alkalmazás magyar hangját, akit Gézabéla helyett választottam a beállításoknál.

Megfordítom a papírt, úgy teszek, mintha gondolkodnék a programon, miközben az eső ütemesen kopog Beatrice ernyőjén és a kabátomon. Hozd el néhány barátodat is! Kissé tájszólásban beszél, amit nem tudok hová tenni. Talán északi, talán skót. Dialektusokban sosem voltam jó. Közelebb hajol felém, és mint aki konspirálni akar, suttogva folytatja: — Ha másért nem, így legalább beleshetsz más otthonába!

Magas, csengő hangon nevet. Pont úgy, mint Lucy. Miközben hazasétálok a macskaköves mellékutcán át, eszembe jut a nevetése és a közvetlensége, ami mosolyt csal az arcomra.

Most már biztos vagyok benne, hogy holnap benézek hogyan veszíthetem el a kövér karjaimat. Nemsokára hazaérek, az egyszobás lakásomba. A György korabeli, impozáns épület egy szűkös hogyan veszíthetem el a kövér karjaimat található, a lakókocsiktól és autóktól hemzsegő Circus mellett. A lepusztult lépcsőházban elnyűtt, szürke szőnyeg fogad, lazacrózsaszín, faforgács falakkal. Hirtelen megállok, mert egy barna boríték ragadt a Converse-em talpára.

A földre pillantva látom, hogy több levél is hever a padlón. Az én nevem áll rajtuk, így reménykedve felkapom őket. Szinte mindet sáros lábnyomok díszítik, hála a szomszédaimnak, akik még arra sem vették a fáradságot, hogy felvegyék őket a földről. De ahogy átfutom őket, lelkesedésem alábbhagy: mind számla. Manapság már senki sem ír levelet, főleg nem nekem. Egyébként a szekrényem tetejére rejtett dobozomban maradt néhány levél, múzeumbelépő és egyéb kincsek Lucytől, amiket a halála után menekítettem meg.

Vazze, waze – eltérítettek!

Az egész levelezésünket eltettük, úgy egy évtizeddel ezelőttről, amikor különböző egyetemekre jártunk és még nem volt laptopunk, sőt még azt sem tudtuk, mi az az e-mail. Próbálok áthatolni a mountain bike-okon, amiket a földszinti sportos házaspár hagyott kint, és szitkozódom, miközben lehorzsolom a bokám az egyik pedálban.

hogyan veszíthetem el a kövér karjaimat

Felmegyek a lépcsőn, az emeletre. Még mindig a kezemben szorongatom a szórólapot, amely már szinte teljesen szétmállott az esővíztől.

Még sose volt autóm korábban. Travis egyetlen közlekedési eszköze a Harley Night Rod-ja volt, és bár hihetetlenül szexi volt vezetés közben, eléggé huzatos volt télen. Shepley-re kellett támaszkodnunk, hogy elvigyen minket, vagy kölcsön kellett kérnünk a kocsit, de most hogy már házasok vagyok, ez megváltozott. Minden meg fog változni.

Kinyitom a bejárati ajtót, és belépek az apró előszobába. Csak bérlem a lakást. Még mielőtt beköltöztem volna, a tulaj halvány szürkére festette a falakat, és antik tölgyutánzat padlóburkolattal rakta le a padlót.

Felakasztom a csuromvizes kabátomat, és rápillantok a fekete furnérkomódon heverő mobilomra.

Rettegve felkapom, hátha van nem fogadott hívásom. És van. Mégpedig tíz. Végignézem a listát. A legtöbb hívás anyutól érkezett, de Nia is keresett, néhány üzenettel, hogy hívjam vissza. Hangjukban palástolt pánik cseng. Csak két órára mentem el, de máris azt gondolják, hogy kinyírtam magam. Pedig már lassan egy éve, hogy ott végeztem — még csak gondolni sem tudok rá —, ennek ellenére még mindig azt hiszik, hogy pszichésen annyira labilis vagyok, hogy rövid időre sem lehet magamra hagyni.

Ösztönösen ráhúzom a pulcsim ujját a csuklómra, hogy elrejtsem a hegeket, amik már sosem halványulnak el. A lakás sötétbe burkolózott, pedig még csak öt óra múlt. Odakint úgy látszik, mintha egy hatalmas, piszkos, szürke lepedőt húztak volna Bath városa fölé.

Lámpát gyújtok a nappaliban, az élénk narancsszínű fénytől azonnal felmelegszem.

Episode One: Newlyweds

Lerogyok a heverőre. Vissza kellene hívnom a szüleimet, de még halogatom. Rémületemben leejtem, majd sajnálkozva figyelem, ahogy a padlón landol. Elfog a pánik. Nem láttam, milyen nevet jelzett ki. A szívem kalapálni kezd, a tenyerem izzad, a gyomrom görcsbe 9lb fogyás, a torkom pedig összeszorul — a szokásos. Emlékezz a légzőgyakorlatokra! Biztos csak egy ismerős keres. Ez a zene jelent valamit. Hát persze, hogy Nia volt az. A megkönnyebbüléstől felnevetek, a pulzusom lelassul.

Lehajolok a telefonomért, de addigra már abbahagyja a zenélést. A nem fogadott hívások között Nia neve tűnik fel. Órák óta próbállak elérni — csattan fel, amikor visszahívom. Legszívesebben felsóhajtanék, de nem teszem.

Valaha egy népszerű magazin felelős szerkesztője voltam, ma már csak alkalmi szabadúszó, ha kedvem van hozzá, vagy ha elfogy a pénzem. Tudom, hogy ha nem vigyázok, minden kapcsolatomat elveszítem, így is már csak néhány hű munkatársam maradt, ami egyébként nem lep meg azok után, ami az elmúlt évben történt. Miranda, a régi főnököm egyike azoknak, akik még megmaradtak mellettem. Az összegyűrt szórólappal, amit egészen idáig szorongattam, megcélzom a dohányzóasztalt, hogyan veszíthetem el a kövér karjaimat mivel túl nehéz a víztől, a padlóra esik.

Mostanra már olvashatatlan papírmasévá vált, de sebaj, a másolata úgyis beleégett a retinámba. Lerúgom a tornacipőm, felteszem a lábam a bársonypárnákra, és kibámulok a tolóablakon a bath-i háztetők felett, hátha látom az apátság tetejét a cserepek között.

Hirtelen eláll az eső, és nagy küzdelmek árán a napsugarak is felbukkannak a sötét felhők mögül. Tizennyolc évesen azért mentem egyetemre, hogy elmeneküljek otthonról és Farnhamből, a surrey-i kisvárosból, ahol éltünk.

Lehet, hogy érdekel