Akaratlan fogyás bmj. Íme a halál listája! 29 jel, amiből megtudhatod közeleg a vég!

A kamaszkori tejivás később csípőtöréseket okozhat A testsúly testtömeg befolyással van a csonttörések kockázatára, de igen komplex módon.
Az alacsony testtömeget az oszteoporotikus törések kockázati faktorának tartjuk, ugyanakkor egyre több adat szól amellett is, hogy az enyhe traumára bekövetkező csonttörések inkább az elhízott posztmenopauzális nőknél következnek be. Talán maga a testtömeg változás befolyásolhatja a törések akaratlan fogyás bmj.
Például: az Egyesült Államokban fehér nőkön végzett hosszú idejű vizsgálat során kimutatták, hogy a súlyvesztés növeli a rákövetkező csípő- és egyéb törések kockázatát.
Nem fehér nőkön ugyanezt nem lehetett bizonyítani, hiszen ott eleve más a törések abszolút kockázata, és más a testalkat a testtömeg eloszlása is. Nincs túl bőséges információnk arról sem, hogy a testtömeg változásai milyen hatással vannak a különféle anatómiai helyek törési kockázatára: a 65 évesnél idősebb fehér nőknél a fogyás után megnövekszik a csípőtörések kockázata, viszont 25 évesnél idősebbek súlygyarapodása esetén a bokatörések válnak egyre gyakoribbá.
Nem tudjuk, hogy a testtömeg változásai milyen módon befolyásolják a felső - és alsó végtagi- a medence- vagy a gerinctöréseket. Ugyancsak kevés ismeretünk van arról, hogy a testtömeg csökkenése és a csonttörések között akaratlan fogyás bmj összefüggés van, pedig fontos lenne, hiszen gyakran egy rejtett betegség is lehet az akaratlan fogyás és az oszteoporózis hátterében.
Egy vizsgálatban a fogyás csak olyan asszonyoknál okozott szignifikánsan több csonttörést, akik akaratuktól függetlenül vesztették súlyukat és olyanoknál nem, akik szándékosan fogytak. Egy másik vizsgálatban viszont a túlsúlyos nők körében a szándékos, vagy a nem szándékos fogyás egyaránt a csípőtörések 2,5-szörösére emelkedett kockázatával járt.
A BMJ-ben Carolyn J Crandall David Geffen School of Medicine at University of California, Los Angeles és munkatársai szerint a testtömeg gyarapodása és vesztése határozza meg a megnövekedett csonttörések helyét.
Ez az első olyan vizsgálat, amelyben a poszmenopauzában lévő asszonyoknál a testtömeg változásai és a rákövetkező fraktúrák specifikus helye közötti összefüggést keresték. Azt találták, hogy a nem szándékos fogyás a csípőtörések és csigolyatörések kockázatával társult, míg a szándékos fogyás után a csípőtörések kockázata csökkent, de nőtt az egyéb alsó végtagi törések kockázata.
Eddig egyetlen vizsgálat sem igazolta, hogy a testtömeg gyarapodása növeli az alsó végtagi törések kockázatát. Juliet Compston Cambridge Biomedical Campus, UK a közleményhez fűzött szerkesztőségi kommentárjában kifejtette, hogy a vizsgálat igazolja és kiegészíti az eddigi megfigyeléseket, melyek szerint a posztmenopauzában bekövetkező fogyás növeli a csípőtörések és az egyéb törések kockázatát.
A szándékos, és az akaratlan fogyás egyaránt növeli a csonttörések gyakoriságát, csak más és más csontokon. A vizsgálatban résztvevők nagy száma, és akaratlan fogyás bmj hosszú megfigyelés miatt az adatok bizonyító erejűek.
Nagy-Britanniáb an orvosok összeállítottak egy listát, amelyben a haldoklás fizikai és mentális jeleit sorolják föl.