Ideális fogyás öböl szellő fl

Marcel Proust Combray Sokáig korán feküdtem ideális fogyás öböl szellő fl. Ferenc és V. Károly versengése. Ez az érzés tovább élt bennem pár hellfire zsírégető dmaa az ébredés után; nem zavarta az értelmemet, inkább csak elhomályosította, mint szemet a hályog, s nem engedte meglátnom, hogy a gyertya már nem ég.

Gondolkodtam, hány óra lehet: hallottam a vonatok füttyét, amely, közelebb vagy messzebb, mint madárének az erdőben, fölmérte a távolságokat, mintegy leíra előttem a kihalt táj kiterjedését, ahol a magányos utas siet a közeli állomás felé; s az a kis ösvény, amelyet követ, most mélyen ideális fogyás öböl szellő fl az emlékezetébe, annak az izgalomnak a révén, amelyet az új helyek, a szokatlan cselekedetek keltenek benne: egy iménti beszélgetés, a búcsú egy idegen lámpa alatt s a visszatérés közeli édessége — mindazt, ami követi az éjszaka csöndjében, s a visszatérés közeli édessége.

Az arcomat odanyomtam gyengén a párna szép arcához, amely oly telt és olyan friss, akárcsak gyermekségünk arca. Meggyújtottam egy gyufaszálat, hogy megnézhessem az órát. Nemsokára éjfél lesz. Ez az a perc, mikor a beteg, aki kénytelen volt elutazni s meghálni egy idegen szállodában, rohamot kap, felébred s örül, hogy az ajtó alatt már egy fénycsíkot vesz észre.

Micsoda boldogság, már reggel van! A személyzet mindjárt felkel, nemsokára csöngethet, bejönnek hozzá, hogy segítsenek rajta. Az a remény, hogy megkönnyebbül, bátorságot ad neki a szenvedéshez. Mintha már lépteket is hallott volna; a lépések közelednek, aztán eltávolodnak.

S a fénycsík az ajtó alól most egyszerre eltűnik. Éjfél van; most oltották el a gázt.

Az utolsó szolga is elment, s így kell maradni egész éjjel és szenvedni orvosság nélkül. Elaludtam még egyszer, és néha csak pillanatnyi ébredezéseim voltak, éppen annyi ideig, hogy meghalljam a faburkolatok organikus reccsenését, kinyithassam a szememet, hogy mereven belenézzek a homály forgatagába, hogy élvezhessem az öntudat egy pillanatnyi fellángolásában a bútoroknak, a szobának, mindennek azt a mély álmát, aminek én csak kis része voltam, s aminek az érzéketlenségével én is csakhamar újra egyesültem.

Vagy megtörtént, hogy alvás közben egyszerre könnyen visszatértem gyermekségemnek, ősidőmnek örökre elmúlt korához, rábukkantam valamelyik gyermekkori ijedezésemre, mint például mikor nagybátyám meghúzogatta a fürtjeimet, bár ugyanezt az ijedelmet eloszlatta az a nap — egy új korszak kezdete —, amikor levágták a hajamat. Alvás közben elfeledtem ezt az eseményt, de emlékét mindjárt megleltem, mihelyt sikerült felébrednem, csak hogy kimenekülhessek nagybátyám kezei közül, ám azért, csupa óvatosságból, a fejemet egészen belefúrtam a párnába, mielőtt visszatértem az álomvilágba.

Néha éppúgy, mint ahogy Éva Ádám egy bordájából született, álom közben egy nő született bennem, combom egy kénye netlen helyzetéből.

Ezt a nőt az az élvezet szülte, amelyet már-már megízlelhettem, s azt képzeltem, hogy ő nyújtja nekem ezt az élvezetet.

Testem, amely az övében a maga melegét érezte, próbált közelebb férni hozzá, amikor megint felébredtem. Az élőlények legtöbbje igen távolinak tűnt fel ehhez az álombéli nőhöz képest, akit csak pár perce hagytam el; arcom meleg volt még a csókjától, testem még szinte összetörve az ő teste súlyától. Hogyha néha, mert ez is megtörtént, hasonlított egy oly nőhöz, akit ismertem az életben, olyankor csak ezt a célt láttam: meg akartam őt találni, mint akik azért kelnek csak útra, hogy saját maguk láthassanak egy álmukban megkívánt várost, s azt képzelik, hogy az ideális fogyás öböl szellő fl kéjét a valóságban is élvezhetik.

Lassanként emléke is eltűnt, elfelejtettem álmom leányát.

Egy alvó ember körben érzi maga körül a mindenséget, az óráknak a fonalát, az esztendők és a világok rendjét. Mikor felébred, ösztönösen seregszemlét tart felettük, s egyszerre leolvassa róluk, mily pontot foglal el a földön, s mennyi idő folyt le ébredéséig; de a fonalak és a rendek összekeveredhetnek s elszakadhatnak. Hogyha például reggel felé, némi álmatlanság után, az álom akkor fogja el, amikor javában olvas, egészen más testtartásban, mint rendes alvása közben, felemelt karja elég ahhoz, hogy megállítsa és hátráltassa a napot, s a felébredés első percében azt sem tudja, hány óra van, azt hiszi, hogy csak most feküdt le.

1. Северная Дакота - вовсе не отсылка к названию американского штата, это соль, которой он посыпал их раны.
2.  Но я же ни в чем не виноват.
3. Kovaföld segít a fogyásban
4. Fogyás dr allahabadban
5. Nrol zsírégetés 3 - videant.hu
6. Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában by Judit Zengővári - Issuu
7. Fogyás egyenlete
8. Zsírégetők kattannak

De még az is elég volt, hogy a rendes ágyamban kissé mélyebb legyen az álmom, s egészen meglazítsa a tudatomat; akkor aztán ez a tudat egyszerűen elejtette hálószobám helyrajzát, és amikor fölébredtem az éjszaka közepén, nem tudva, hogy hol vagyok, először azt se tudtam, ki vagyok; a létről csak olyan ősi s egyszerű érzésem maradt, mint aminő egy állatban remeghet; magamra hagyottabb voltam, mint a barlanglakó ideális fogyás öböl szellő fl de akkor jött felém az emlék — még nem a helyé, ahol voltam, hanem azoké, ahol már laktam, vagy pedig lakhattam volna —, jött felém, mint egy felsőbb segítség, hogy kiszabadítson az űrből, ahonnan egyes-egyedül sose tudtam volna kiszabadulni; egyetlenegy pillanatban átfutottam a civilizáció sok száz évét, és a petróleumlámpák zavarosan látott képe, meg pár lehajtott nyakú ingé, lassanként újra felépítette énem eredeti vonásait.

A köröttünk levő dolgok talán csak azért látszanak mozdulatlannak, mivel bizonyosak vagyunk, hogy ők azok, és nem mások, mivel ővelük szemben a mi értelmünk is mozdulatlan. Bizonyos, hogy ha így felébredtem, s értelmem mozogni kezdett, hogy keresse, bár siker nélkül, hol lehetek, olyankor minden mozgott a homályban, a dolgok, az országok, az évek.

Mennyi zsírt éget a kerékpározáskor; Hegyek vényköteles táplálkozás ld kutya konzervek. A felnőtt adag kg-ig van számolva. Reggel éhgyomorra, ébredés után, délben és este evés után ,5 órával vegyük be, és mindhárom alkalommal rövid ideig tartsuk a szánkban lenyelés előtt.

Ideális fogyás öböl szellő fl, amely sokkal zsibbadtabb volt, hogysem mozogni tudott volna, próbálta mégis kitalálni, fáradtságának formája szerint, az egyes testrészek helyzetét, hogy aztán abból következtessen a szobafal irányára, a bútorok helyére, s hogy újjá tudja alakítani s megnevezni lakóhelyét. Emlékezőképessége, a bordák, a térdek, a vállak emlékezete, egymás után mutatta néki mindazokat a szobákat, ahol valaha aludt már, míg körötte a láthatatlan falak, egyre helyüket cserélve az el-elképzelt szoba formája szerint, valóságos körforgást végeztek a sötétségben.

S mielőtt még az értelmem, amely most habozva állt meg az idők és a formák küszöbénél, azonosíthatta volna a lakást a körülmények közelítésével, ő — a testem — mindegyikben emlékezett az ágy nemére, a szobaajtók helyére, az ideális fogyás öböl szellő fl világítására, egy folyosó létére, s egyúttal arra a gondolatra, amellyel el— alváskor foglalkoztam, s amelyet újra megtaláltam ébredéskor.

Aztán egy új testtartás emléke éledt fel bennem; a fal már más irányban szaladt: falun voltam, Saint-Loup-nénál, a megszokott vendégszobában; szent isten!

Nagyon is soká tartott nálam a rendes esti pihenő, a SaintLoup-néval való séta s a vacsorához való öltözködés között. Mert sok év múlt már el Combray óta, amikor, bármily későn jöttünk is haza, ablakom üvege mindig piros volt a lenyugvó nap visszfényétől.

Tansonvilleben, Saint-Loup-nénál, egészen más életet élnek; egészen más örömöt érzek, amikor kisétálok este, s holdvilágnál követem azokat az utakat, ahol régen a napfényben játszadoztam; s már messziről észreveszem hazajövet azt a szobát, ahol el fogok aludni, ahelyett, hogy felöltözném a vacsorához, észreveszem, mert átüt az ablakán a lámpafény, egyetlen fárosz az éjszakában. Mindezek a zavaros és körben forgó emlékképek csak egy-egy pillanatig tartottak; bizonytalan helyi érzetem éppúgy nem tett különbséget az egyes feltevések között, melyeknek változatai alkották, mint ahogy nem aprózzuk fel egy futó ló mozgását sem, amint a kinetoszkóp ábrázolja.

 Господи Иисусе! - воскликнул водитель.  - С вами все в порядке. Мы уж думали, вы все погибли. Сьюзан посмотрела на него отсутствующим взглядом. - Чед Бринкерхофф, - представился .

Ilyenkor, persze, már ébren a fogyás megváltoztatja a megjelenést, testem még egy utolsót forgott, s a bizonyosság jó angyala mindent megállított köröttem, betakart saját takarómmal, a tulajdon szobámban, s a homályban körülbelül mindent a maga helyére tett, a fiókos szekrényemet, az íróasztalomat, a kandallómat, az utcára néző ablakot és a két ajtót.

De azért hiába tudtam, hogy nem vagyok más szobákban, amelyeknek a félébrenlét, ha nem mutatta is a pontos képét, legalább hihetővé tette lehetséges jelenlétét — emlékezőképességem mégis mozgolódni kezdett; legtöbbször nem próbáltam újra és azonnal elaludni; az éjszaka legnagyobb részét többnyire azzal töltöttem, hogy eszembe hoztam megint a mi egykori életünket, Combray-ban, a nagynénémnél, Balbecban és Párizsban, Donciéres-ben, Velencében ideális fogyás öböl szellő fl még másutt; emlékembe hoztam megint azokat a helyeket és embereket, akiket és amelyeket valaha ott megismertem, mindazt, amit láttam náluk, mindazt, amit meséltek róluk.

Oly estéken, amikor nagyon is kétségbeesettnek láttak, egy laterna magicát adtak velem szórakozásul, amelyet már vacsora előtt a lámpámra szereltek; és ez, a gót stíl első építészeinek s üvegfestőinek példájára, az áthatolhatatlan falakat légies fényjátékokkal, sokszínű és természetfölötti jelenésekkel helyettesítette, éppolyan festett legendákkal, mint egy templom reszketeg és múlékony üvegablakain. De ez csak még szomorúbbá tett, mivel a megváltozott világítás véget vetett a szoba meghittségének, holott, a lefekvés kínját leszámítva, épp ez tette a szobámat tűrhetővé.

Most aztán nem is ismertem rá, s oly nyugtalan voltam benne, mint egy hotel vagy svájci ház szobájában, ahova ideális fogyás öböl szellő fl térnék be legelőször, mindjárt az állomásról jövet. A bősz Golo, agyában szörnyű tervet forgatva, szaggatott léptű lovával egy kis háromszögletű erdőből jött elő, amely egy domb hajlatát sötétzöld bársonnyal borította, s nagyokat zökkenve sietett szegény Brabanti Genovéva kastélyához.

Ezt a kastélyt azonban egy görbe vonal vágta ketté, vagyis az egyik ovális üvegképnek a határa, amely a maga keretében a laterna magica eresztékei közé illeszkedett. A kastélynak hát csak egy szárnya látszott, s előtte a szabadban Genovéva ábrándozott, ruháján égszínkék övvel. A kastély és előtte a vidék sárga színben ragyogott, és én még nem is láttam őket, s máris kitaláltam a színüket, mert még az üveglapok előtt, a Brabant név súlycsökkenés nyolc éves tisztán mutatta, mily színű lesz.

Golo megállt egy pillanatra, hogy szomorúan hallgassa nagynéném hangosan olvasott mondókáját, úgy tett, mintha igen jól megértené, s engedékeny, de amellett mintegy fenséges magatartásával mintha csak a hangos szöveg utasítását követné; aztán megint eltávolodott, ugyanolyan szaggatott léptekkel.

És mi sem tudta feltartani ezt az ő lassú lovaglását. Ha a laternát elmozdították, láttam, ahogy Golo lova az ablakfüggönyön ügetett tovább, annak a ráncain domborodott ki, annak a hézagaiban tűnt el. De még Golo teste is, éppoly természetfölötti módon, mint a lova, legyőzött mindén külső akadályt, minden vele ellenkező tárgyat, mégpedig úgy, hogy csontvázává tette őket, még akkor is, ha ez a tárgy az ajtókilincs gombja volt, amelyhez azonnal hozzásimult, és így piros ruhája, vagy halovány és mindig nemes s mindig melankolikus ábrázata győzhetetlenül úszott tovább is a felszínen, semmi zavart se mutatva e miatt az új gerincrendszer miatt.

Szó sincs róla, szerettem ezeket a ragyogó vetítéseket, amelyek a merovingi múlt mélyéből látszottak felém áradni, s olyan régi történelmi visszfényeket villantottak fel köröttem. S mégis, ki sem mondhatom, mennyire bántott a titoknak s a szépségnek e betörése a szobámba — épp amikor úgy sikerült megtölteni ideális fogyás öböl szellő fl ezt a szobát, hogy sem a szobára, sem magamra nem kellett már tekintettel lennem.

Miután a megszokás csillapító varázsa megszűnt, megint érezni, gondolkodni kezdtem, és ez inkább szomorú volt.

Ez a rézgomb is az ajtón, amely az én szememben minden más rézgombtól különbözött, mivel magától látszott kinyílni, anélkül, hogy forgatnom kellett volna, annyira öntudatlan lett idővel a kezelése — lám, fénytestül szolgál most Golónak.

S mihelyt vacsorára hívtak, sietve szaladtam az ebédlőbe, ahol a nagy függőlámpa, amely semmit sem tudott se Golóról, se Kékszakállról, s annál jobban ismerte szüléimét s a párolt marhahúst, minden este egyformán ontotta félénk a fényét; siettem anyám karjaiba, aki most még kedvesebb volt nékem Genovéva szenvedései után, míg Golo bűnei arra bírtak, ideális fogyás öböl szellő fl szorgosabban vizsgáljam a tulajdon lelkiismeretemet.

De vacsora után, sajnos, hamar ott kellett hagynom anyámat, aki, hogyha szép idő volt, a kertben maradt beszélgetni a többiekkel, vagy pedig a kis szalonban, ahova mindenki visszavonult, ha rossz idő volt.

Ezzel szemben a nagyanyám, akármilyen idő volt, ha még úgy dühöngött is az eső, s Françoise sietve behozta a drága fonott karos székeket, nehogy megnedvesedjenek odakinn — csak azért is tovább sétált az üres és zápor verte kertben, hátra-hatra simítva ősz és kusza fürtjeit, hogy még több jusson a homlokára a szél és az eső egészségéből.

Gyere már, ne engedd, hogy az urad konyakot igyék.

Szegény nagyanyám bejött, és forrón könyörgött férjének, hogy ne igyék a konyakból; nagyapám megharagudott, azért is ivott egy korttyal, amire nagyanyám újra kiment, szomorúan, lehangolva, de azért mégis mosolygón, mert oly szelíd volt és alázatos, hogy gyöngédsége a többiekkel s szerénysége önmagával s a maga szenvedéseivel szemben mintegy összehangolódott a tekintete mosolyában, amelyben — másképp, mint más emberi arcban — csak önmaga iránt volt irónia, míg irántunk, az övéi iránt, csupa szenvedélyes simogatás, mert akiket szeretett, azokra sose tudott nézni másképp, mint úgy, hogy végig csókolta őket a tekintetével.

Nagynéném e kötekedése, nagyanyám ideális fogyás öböl szellő fl s hasztalan kérésének a látványa, ahogy előre engedett s hiába is próbálta elvenni nagyapámtól a kispoharat — csupa olyan dolog volt, amihez később úgy hozzászokunk, hogy csak nevetve szemléljük, sőt vidáman s határozottan az üldöző pártjára ideális fogyás öböl szellő fl, hogy magunkkal is elhitessük, nincs is szó semmiféle üldözésről; de akkor úgy irtóztam ettől, hogy meg tudtam volna verni nagynénémet.

Fogyás gyorsan elveszíti a hasi zsírt a helyiség, amelyet sajátosabb s közönségesebb használatra rendeltek, s ahonnan nappal el lehetett látni a roussainville-le-pini őrtoronyig, sokáig szolgált nékem menedékül, talán mert ez volt az egyetlen hely, amelyet szabad volt bezárnom kulccsal — menedékéül minden elfoglaltságomnak, ami sérthetetlen magányt kívánt: az olvasmánynak, az álmodozásnak, a sírásnak és a gyönyörűségnek.

Sajnos, akkor még nem tudtam, hogy nem annyira az urának apró kicsapongásai, inkább az én akarathiányom, örökké gyönge egészségem s emiatt oly bizonytalan jövőm foglalkoztatták nagyanyámat ezeken a szüntelen, hol esti, hol délutáni kör járatokon a kertben, amikor fel-feltűnt előttünk, rézsűt az ég felé emelve barna és barázdált bőrű, szép arcát — amely öregkorában, mint ősszel a szántóföldek, majdnem mályvaszínű lett, s amelyre, ha elment hazulról, félig felhajtott fátyol borult, a hidegtől vagy egy bús gondolattól felfakadt önkéntelen könnycseppel.

Egyetlen vigaszom, ha lefeküdtem, az volt, hogy anyám majd bejön hozzám s megcsókol, mire az ágyban leszek. De az a jó éjszakát oly hamar elmúlt, anyám oly gyorsan otthagyott, hogy azt a percet, amikor hallottam, mint jön fel a lépcsőn, és kék muszlin kerti ruhája szalmafonatú zsinórdísszel milyen könnyű suhogást kelt a dupla ajtós folyosón, igen fájdalmas percnek éreztem. Mert ez már a következő pillanatot jelezte, amikor majd egyedül hagy, amikor lesiet a többiek közé.

В этой недоступной для посторонних базе данных хранились чертежи ультрасовременного оружия, списки подлежащих охране свидетелей, данные полевых агентов, подробные предложения по разработке тайных операций.

Mármost az ő bosszús arca mintha csak elvitte volna mindazt a nyugalmat, amit a jöttével hozott, amikor, egy perccel előbb, szerető arcával fölém hajolt, úgy tartva felém, mint egy ostyát a szent béke-áldozásra, amelyből majd az ajkaim az ő valóságos jelenlétét s az alvás képességét meríthetik. De még ezek az esték is, amikor ideális fogyás öböl szellő fl alapjában csak egy percig maradt a szobámban, kedvesebbek voltak, mint azok, amikor vendégeket kaptunk vacsorára, mert olyankor fel sem jött, hogy jó éjszakát mondjon nekem.

A vendégek rendesen csak Swann úrra szorítkoztak, aki, pár átutazó idegenen kívül, körülbelül az egyetlen látogatónk volt Combrayban, s néha vacsorázni jött, mint szomszédunk bár ritkábban, mióta olyan rosszul házasodott, mert a szüleim nem akarták fogadni a feleségétnéha meg vacsora után, váratlanul. Swann úr, bár sokkal fiatalabb volt nagyapámnál, szoros barátságot tartott vele, mivel nagyapámmár az apjának is egyik legjobb barátja volt, egy valóban kiváló, de különös embernek, akinél néha, úgy látszik, egy semmiség elég volt ahhoz, hogy megtörje szíve lendületét, s más irányt adjon az eszméinek.

Nagyapám sokszor mesélt nekünk, mindig egyforma históriákat, az öreg Swann magatartásáról, aki, mikor felesége meghalt, éjjel-nappal virrasztóit mellette. Nagyapám, aki rég nem látta, sietett meglátogatni az otthonában — mivel Swannéknakbirtokuk volt Combray közvetlen közelében —, s a gyászolót rá tudta bírni arra, hogy ne maradjon a szobában, amikor koporsóba teszik a halottat; s könnyekben úszó barátját egy ideális fogyás öböl szellő fl kivonszolta a szabadba.

Kinn, a parkban, pár lépést tettek egy kevéske napfénynél. Hát nem gyönyörű ez a sok fa, ezek a galagonyabokrok és ez a kis halastavam, amit talán még észre sem vett? De miért vág olyan sötét arcot?

Nem érzi ezt a kis szelet? Ej, hiába, drága Amédée, mégiscsak szép ez az élet! Annak, hogy semmit sem tudtunk Swann fényes nagyvilági életéről, részben az ő tartózkodó s tapintatos természete, részben meg az volt az oka, hogy az akkori középosztály úgy gondolkodott a társaságról, mint a hinduk, vagyis olyan zárt kasztrendszernek nézte, ahol mindenki születésétől fogva szülei rangsorában kap helyet, s ahonnan, a véletlent, egy nem remélt házasságot, vagy egy kivételes pályát leszámítva, semmi sem tudja kirántani, hogy egy magasabb kasztba hatolhasson.

Az öreg Swann még tőzsdetanácsos volt; a fiatal Swann ilyen módon egész élete végéig ahhoz a kaszthoz tartozott, amelyben a vagyonok, mint az adófizetők egy válfajában, bizonyos meghatározott jövedelmek között váltakoznak. Ha esetleg másféle embereket is ismert, azok csak olyan fiatalkori kapcsolatok lehettek, amelyeket paige fogyás wwe régi barátai, tehát szüleim is, csupa jóindulatból egyszerűen nem vettek tudomásul, annál is inkább, mert a fiatal Swann apja halála után is híven el-eljárogatott hozzánk; de fogadni lehetett volna, hogy azok a barátai, akiket mi nem ismertünk, oly fajta emberek lehettek, akiket, ha velünk van, nem is mert volna üdvözölni.

Ha ilyenkor azt várták tőle, hogy mondja meg fogyás póló mondások, fejezze ki a bámulatát egyik vagy másik festmény irányában, bántó ideális fogyás öböl szellő fl hallgatott, viszont annál többet beszélt a múzeumról, ahol a képet őrzik, a kép pontos dátumáról, bármilyen kézzelfogható adalékról.

Nrol zsírégetés 3

De legtöbbször beérte azzal, hogy egy-egy új históriát mesélt a mulattatásunkra, éspedig olyan emberekről, akiket mi is ismerhettünk, a combray-i patikusról, a szakácsnőnkről, a kocsisunkról.

Nagynéném meglehetősen félvállról is bánt vele. Mivel meg volt győződve arról, hogy Swann-nak csak kitüntetés a mi meghívásunk, természetesnek találta, hogy sose jött nyáron üres kézzel, hanem egy-egy kosárra való barackkal vagy málnával a kertjéből, s hogy olaszországi útjairól művészi fényképeket hozott nékem az ottani remekművekről.

Valahányszor szükség volt rá, aggály nélkül fordultak hozzá egy-egy hideg halmártásnak vagy ananászsalátának a receptjéért, éspedig oly vacsorákhoz, amelyekre őt meg se hívták, mert ahhoz, hogy őt egy először jövő vendégnek mutassák be, nem találták eléggé tekintélyesnek.

Szó sincs róla, az a Swann, akit annyi kaszinótag ismert, igen különbözött attól, akit nagynéném alkotott magának, amikor este, a combray-i kis kertben, a habozó kettős csengetés után, életet és vért ideális fogyás öböl szellő fl — mindazzal, amit Swann családjáról tudott — annak az igen bizonytalan és homályos egyéniségnek, aki lassan kivált a sötétből, nagyanyámmal a háta mögött, és akit a hangjáról ismertünk fel.

De még az élet legfutóbb dolgainak a szempontjából sem vagyunk olyan véglegesen s kézzelfoghatóan egészek, hogy mindenki számára ugyanazok maradnánk, s hogy bárki úgy ismerhetne minket, mint egy végrendeletet vagy egy árverési jegyzéket; a mi társadalmi énünk mások elméjének az alkotása. Annak a testi látszatát, akit magunk előtt látunk, mindig mi a testállat miatt lefogy töltjük meg a róla alkotott fogalmainkkal, s a róla való elképzelésünkben ezeké a fogalmaké a legnagyobb rész.

Oly teljesen betöltik az arcot, oly pontosan tapadnak még az orr vonalához is, oly finoman árnyalják még a hangnak a zengését is, mintha ez se volna más, csak átlátszó burok — hogy ahányszor látjuk ezt az arcot, s ahányszor halljuk ezt a hangot, mindig a mi fogalmainkat találjuk meg és hallgatjuk újra.

Persze, az ő Swannjukból rokonaim kifeledtek egy csomó oly sajátságot, amiket ők nem ismerhettek Swann nagyvilági életéből, míg mások, ha vele voltak, épp e sajátságok révén találták választékos külsejűnek, aminek az ő görbe orra volt a természetes határa; másfelől épp az enyéim mi minden mást halmozhattak lel ugyanebben az arcban, amelynek az ő szemükben nem volt nagyvilági ragyogása, s amely szuper karcsúsító gyógyteát eredményez szabad lett és teres, mi mindent nem láthattak e nem értékelt szemek mélyén — az együtt töltött tétlen órák félig felejtett, félig eszükben tartott enyhe és bizonytalan maradékát, a hetenkénti vacsorák után, a kártyaasztal körül vagy a kertben, falusi jó szomszédságunk idejéből!

Barátunknak testi burkát mindez olyan jól kitömte, valamint azok az emlékek, amelyek szüleire vonatkoztak, hogy ez a Swann egy eleven és teljes emberi lény lett, s úgy érzem, elhagyok valakit, hogy egy tőle különböző másvalaki felé menjek, amikor emlékezetemben a később oly pontosan ismert Swanntól ehhez az első Swannhoz érek — az első Swannhoz, akiben meglelem fiatalságom kedves tévelygéseit, s aki egyébként nem annyira a másik Swannhoz hasonlít, hanem inkább azokhoz, akiket ugyanabban a korban ismertem, minthogyha az életünk is olyan volna, mint egy múzeum, ahol az egykorú arcképeknek ugyanolyan színezetük, szinte családi hasonlóságuk van — ehhez az első, régi Swannhoz, tele vakációs levegővel s körüllebegve a nagy gesztenyefa meg a málnáskosarak és egy csöpp tárkony illatával.

Nagyanyám mind a kettőjüket elragadónak találta, kijelentette, hogy a kislány valóságos ritka kincs, a szabó meg a legjobb modorú, legfinomabb ember, akit látott. Az ő szemében ugyanis a jó modor és a finomság független volt a társadalmi rangtól. Úgy látszott, hogy a tisztelet, ideális fogyás öböl szellő fl nagyanyám szavára mindannyian megadtunk a márkinénak, kötelességévé tette, hogy semmi olyat ne tegyen, ami erre a tisztességre kevésbé méltónak mutathatná, márpedig ez ellen vétett, amikor tudomásul vette Swann létét s megengedte a rokonainak, hogy vele érintkezzenek.

És ez volna teszerinted Mac-Mahon marsall rokona!